Érdemes az egész cikket elolvasni, nagyon tanulságos. Csak egy bekezdés kóstolónak:

De hogy is jutottak a bankok idáig? Egy kicsit úgy, hogy nemzeti bankok (az amerikaiak vakon, az angolok inkább csak udvariasságból) elhittek két veszélyes dolgot: egyrészt hogy az infláció végérvényesen halott, másrészt hogy a bankrendszer önszabályozása tökéletes. Kicsit olyan volt ez, mint amikor a hízásra hajlamos embernek azt mondják: holnaptól büntetlenül zabálhatsz, ja és itt van a spájz kulcsa is.

Ebből aztán szinte minden más levezethető: a kamatok alacsonyan tartása, a bankok olcsó hitelforrásai, a lakosság túlköltekezése, az egész piramisjáték egészen az összeomlásig.

Az olcsó hitel teremtette növekedés a politikusokat is elvakította (el szokta), Gordon Brown (akkori angol pénzügyminiszter, mára miniszterelnök) szerényen kijelentette, hogy a gazdasági ciklust mint olyat sikerült eltörölni és csak a szép egyenletes növekedés maradt.

Ezt mindenki gyorsan, saját jól felfogott érdekében, elhitte. Az ingatlanügynökök nyomták az ügyfeleknek, hogy a házárak csak egyirányban mehetnek (természetesen felfelé). A boltosok egy csomag frottírzokniért elkérhették egy nigériai rendőr havi bérét. Az éttermi asztalokat több hónapra előre lefoglalták. Befutott művészek milliókat kérhettek az ötéves gyerek rajzházijáért. Az állam gyorsan a privátszektor béréhez kezdte rendezni minden aktakukac fizetését. Az angol orvosok a keleti blokkból bérelték a hétvégi ügyeletet. Mindenki benne volt a buliban.

Egy kicsit olyan most a helyzet, mint amikor a fél ország egyszerre ébred fel másnaposan egy keményen átkártyázott éjszaka után és hirtelen élete párjának el kéne magyaráznia, hogy hova is tűnt az összes megtakarított pénz. A kapcsolat és önbecsülésünk megtartása egyaránt bűnbakért kiált. A bankárok. Ők mondták, hogy nyolcadszor is be fog jönni a negyedik ász, csak írjuk itt alá a pontozott vonalon.

Végül még egy kiemelés, nekünk, magyaroknak:

Mint ahogy a válság alatt, úgy a válság után is az országok durván két csoportba sorolhatók: a hallgatóság életkorától függően vagy a hangya és a tücsök, vagy az absztinens könyvelő és a részeg tengerész írja le leginkább magatartásukat. Anglia mint szigetország nem meglepő módon úgy költekezett mint négy részeg tengerész, Magyarország meg egyébként is szeret úgy viselkedni mintha partjait három tenger mosná.

Egyébként csodálkozunk, ha pl. Amerikában az olcsóbb állami pénzt a bankok drágábban próbálják kevesebb számú ügyfélnek folyósítani?

Vissza a KÖSZ! fő oldalára - Vissza a KÖSZ! blogjára